Pióca barátnők, akik kicsinálnak: kapcsolatfüggő vagyok, ments ki innen!

fotó: Northfoto

Miről lehet őket felismerni?

1. Életükben három különféle szakasz váltakozik: 1. kapcsolatban vannak, 2. egyik kapcsolatból éppen átlépnek a másikba, 3. nincsenek kapcsolatban. Persze, ezt majdnem mindenkiről el lehet mondani, de náluk ezeknek az állapotoknak fontos szerepe van, illetve leginkább ezeknek van jelentősége, mert ezek köré építik az életüket. A három szakasz között az egyetlen különbség az adott szakaszban töltött napok száma. Az első fázis hosszú ideig, a második pár hétig, a harmadik csupán néhány napig tart. Ezzel fordítottan arányos a másokkal töltött idő száma és a boldogságszintjük. A kapcsolat alatt nem nagyon érdeklődnek környezetük iránt, és nagyon vidámak, míg a másodikban gyakrabban felhívnak, és kezdenek előjönni a hangulatingadozásaik, a néhány napos szingli időszakban viszont állandóan a sarkadban vannak, és leszívják minden energiádat. Ilyenkor nem szállnak le rólad, és a többi “barátról”, ismerősről sem. Reggel a telefonhívásuk ébreszt, este pedig velük fekszel le.

2. Az alany minden csatornát megmozgat. Telefonál, sms-t küld, e-mailt ír. Ha facen megmozdulsz, két perc múlva már hív, mert lebuktál: látta, hogy ébren vagy, élsz, facera írsz, ez az ő nyelvére lefordítva annyit jelent: elérhető vagy. De ha nem vagy elérhető, akkor is csörget. Öt percen belül tízszer csörget meg, hátha csak nem hallod a telefoncsörgést.

3. Velük fekszel, velük kelsz, mert az ilyen egyedülálló korszakukban mindent meg akarnak veled osztani. Mindent, azaz azt, hogy mi történt Sanyival, Józsival, Karcsival, azaz az éppen aktuális randipartnerrel. Egész kis szappanopera rajzolódik ki előtted, amit nap, mint nap követhetsz. Bonyolultabb, mint az Esmeralda, mocskosabb, mint a Melrose Place, és több benne a dugás, mint a Szex és New Yorkban. Az egyetlen gond, hogy a főszereplő nem tudja, melyik karakter legyen: a szegény, vak csaj, a dögös modern nő vagy a mocskos kis szuka. Ez leginkább attól függ, hogy Sanyi/Józsi/Karcsi éppen mire vágyik.

Akár élvezni is lehetne a sztorizgatást, de 7/24 kissé fárasztó hallgatni, és egy idő után feszültté tesz, hogy semmi másról nem lehet beszélgetni, csak a hímről. Nincsenek könyvek, filmek, természet, élmények, filozofálgatás az élet dolgairól. Illetve beszélni sem lehet, mert neked csak a hallgató szerep jut. Pedig már a gimnáziumban is tananyag, hogy a kommunikáció három legfőbb eleme az adó, a vevő és az üzenet. A kommunikáció pedig attól lesz kommunikáció, hogy a szerepek – az adó és a vevő között – cserélődnek. Egyszer adó vagy, egyszer vevő. Az üzenet pedig többszínű. Jó esetben. Szar esetben vevő maradsz örökkön örökké. Az adó meg talán egyszer végre férjhez megy. Örökkön örökké. Addig viszont vevő szerepköröd mellett az üzenet is mindig ugyanaz marad: Sanyi/Józsi/Karcsi, és a többiek.

Ha peched van, több ilyen ismerősöd is van, ha még pechesebb vagy, nem tudsz nemet mondani, és képtelen vagy elküldeni az alanyt annak ellenére, hogy már nem tudod követni, ki kicsoda a láncban. Hogy mi ennek az előnye?  Hát, p.l. az, hogy megtanulsz nyitott szemmel aludni, megosztani a figyelmedet (ameddig a csaj telefonon Feca deltáiról áradozik, Te közben irodalomtörténeti vagy mélyfilozófiai tanulmányokat olvasol).

fotó: Northfoto