• 

Már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. De kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!

 

~ Had legyek az őrangyalod, ki óvja minden lépted, had legyek egy álom, mi végig kíséri élted. Had legyek vágyad, csókod, ölelésed, had legyek én a mindenséged....

~ Hirtelen érkezett. Egy szempillantás alatt lopta el a szívem, és vált az életemmé.

~ Nem vártam rá. Nem kérdezte, bele akarok-e szeretni. Egyszerűen csak megtörtént…

~ Ha nem hiszel magadban, majd én hiszek helyetted is, ha szomorú vagy, én felvidítalak, ha más nem, én felhívlak, ha nagyon egyedül vagy, melletted leszek, és ha nincs okod felkelni reggel, majd én leszek az...

~ Ezeket hívják úgy, hogy boldog pillanatok. Ki kellene próbálnod őket.. Olyan mint a drog, ha egy megkóstolod, mindig csak egyre többet és többet akarsz majd... még akkor is, ha vannak káros hatásai is....

~ Azt kérted, segítsek őt elfelejteni... De sajnos szerelem ellen nem találtak még fel sem védőoltást, sem pedig gyógyszert... Csak annyit tudok tenni, hogy mindig itt leszek melletted egy ragtapasz helyett, ha szívedet megsebzik és vérzel...

~ Boldog vagyok, mikor felkel a nap, mert tudom, Te gondolsz rám.. Boldog vagyok este a csillagokat nézve, mert tuodm, ugyanazt a csillagot nézzük... Boldog vagyok, mikor meglátlak, boldog vagyok, mikor átölelsz... Boldog vagyok, hogy Te az enyém vagy.. :)

~ A legnyagyöbb örömöm ezen a világon, hogy van egy olyan barátom, mint Te vagy...

~ Ő az, aki sosem kérdezi, mi a baj, egyszerűen csak megnevettet, akkor is, ha sírni akarok.

~ Megbocsátottam. Ez nem jelenti azt, hogy megint tudnálak szeretni, csak azt, hogy már elfogyott bennem a harag. Nem akarok emlékezni rád. Sem haraggal, sem szomorúsággal. Egyszerűen csak el akarlak felejteni. Csak egy folt vagy a múltamban. Semmi más.

~ Egy fénykép a kezemben, egy emlék a fejemben, egy hős a szememben, és egy soha vissza nem térő igaz szerelem a szívemben… Ez vagy Te nekem…

~ Én akarok lenni az első gondolatod reggel, a mosoly az arcodon, a melegség a szívedben, a gyöngyszem a szemedben, az angyal az álmaidban, és az a bizonyos lány a karjaidban. Pedig csak egy mindennapos „szia” vagyok az életedben….

~A szívem egyik fele elég ahhoz, hogy tovább éljek, szeressek, örüljek, de mind ezek csak felületesek, üres szavak… Igazán csak akkor leszek rájuk képes, ha visszakaptam a szívem másik felét, amit Nálad hagytam...

~ Elszállt minden reményem, már nem hiszek a mesékben. Csak egy lány vagyok fájó szívvel, pár gyötrő emlékkel, törött szárnnyal, égő vággyal, hazug mosollyal, könnyes párnával... Nem álmodok, mert nincs miért, mégis élek, bár nincs kiért…

~ A könnyeimet kordában tudom tartani, de vágyaim irántad nem tudom megfékezni…

~A mosolyt még tudom irányítani a számon, de a szívemnek nem parancsolhatom, hogy boldog legyen…

~ Csak azért tudlak ennyire gyűlölni, mert valaha igazán szerettelek...
~ Nincs semmi baj, jól vagyok! Nagylány vagyok, és a nagylányok már nem sírnak. Legalábbis ezt hitetik el másokkal...
~ Boldog voltam, mikor átöleltél, sírtam, mikor elmentél. Mégis azt fájt legjobban, hogy kicsit sem szerettél...

~ Itt van ez a srác, aki már két éve mellettem van és oda van értem. Mindig itt terem,ha szükségem van rá, megnevettet, és soha de soha nem tudna bántani, tudom, hogy ő megbecsülne. Ki a nagyobb bolond? Ő, hogy még mindig nem adta fel 2év után, van, vagy én, hogy nem tudok máshogy nézni rá, csak, mint egy barátra?

~ Ha egyszer még valaki belőlem is énekesnőt csinál, tudj róla, hogy egy igazán elcseszett világban élsz

~ Szerelem önmagában senkit nem tesz boldoggá. Az a tudat tesz valakit igazán boldoggá, hogy viszont szeretik. Az maga a mennyország. De ha az a valaki nem szeret viszont… Arra a pokolnál is rosszabb sors vár...

~Nagyon kérlek, ne játssz így velem. Ha már nem szeretsz, engedj el, ha pedig szeretsz, karolj át, és csókolj meg, úgy, mint régen

~Én már nem értek semmit! Most akkor szeretsz, vagy nem? Akarsz velem találkozni vagy nem? Vagy egyáltalán tudod te, hogy mit akarsz tőlem?

~ Ma éjjel rosszat álmodtam. Rémülten nyitottam ki szemeimet. Körülnézem, a szoba üres volt, és te nem voltál mellettem. Nem tudtam odabújni hozzád, hogy megnyugodjak, és szépet álmodjak ezután.

~ Az élet csak akkor lesz kegyetlen, ha nincs melletted senki. Amíg legalább egy valaki melletted van, addig nincs baj. De ha már teljesen egyedül vagy, ne az életet okold, hanem nézz tükörbe, és gondolkozz el!

~Mielőtt azt mondod valakinek: „Nem akarlak többé látni!”, gondolj bele, ha egyszer, öregkorodban a halálos ágyadon fekszel, nem fogsz-e arra gondolni, de jó lett volna csak még egy napot Vele lenni. De alaposan gondold át, mert akkor már semmit nem tehetsz majd….

~Hogy mim vagy te nekem? Nem tudnám szavakba önteni. Csak azt tudom, hogy hozzám tartozol, a részem vagy. Nélküled nem lennék teljes.

~Pár hét, csupán ennyi volt, de nekem a világot jelentette. Míg élek mélyen őrzöm a szívemben, lelkemben és az álmaimban...

~Nálad jobban nem vágyom semmire ezen a világon. De te vagy az egyetlen, amit soha nem kaphatok meg újra. Nem. Ezt az esélyt már eljátszottam....

~ Minden perc, ami nélküled telik el, minden nap, mit csókod nélkül kell megélnem, fáj, és meggyötör. Minden szó, ami nem a te szádból hangzik el, minden mosoly, mi nem tőled származik számomra felesleges. Nélküled szürke, és üres az életem.

~ Hogy lehet az, hogy ennyire szeretlek? Hiszen alig ismerlek, még sem tudnék nélküled élni. Ezt soha nem fogom megérteni…

~ A szívemet sajnos nem tudom irányítani, így megtörtént, amitől legjobban féltem, és már nem tudom vissza csinálni. Szeretlek. A szívem immár a tiéd, hiába akartam megtartani. És már csak abban reménykedhetek, hogy vigyázol rá, és nem fogod összetörni…

~ Sorra nézem a szerelmes filmeket, közben várom, hogy írj. Bízom benne, hogy nem soká felbukkansz, csak annyit mondasz: "vissza akarlak kapni", és akkor ismét hozzád bújhatok. Aztán ráeszmélek, hogy a való életben vagyok. Itt nem végződik mindig minden hepiendel….

~ Mit képzeltem? Hogy hihettem egy percig is, hogy ez most más lesz? Te meg én, nincs ennél egyszerűbb – gondoltam….De belátom tévedtem…ismét…

~ Nem értem mi van velem. Megfogadtam, hogy nem fogok többé ennyire bízni valakiben, hogy soha többé nem fogok remélni. De most megismertem Őt, és egyszerre csak azon kaptam magam, hogy újból azt hiszem, hogy ő nem ugyanolyan, mint a többi. Ezért utálom a reményt…

~Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de ez nem jelenti azt, hogy meg is bántam

~ Versekbe, idézetekbe foglalhatom, mit érzek iránta, bármennyit álmodozhatok róla, járhat ő egész álló nap a fejemben, remélhetek, a lényegen semmi nem fog változtatni: Ő soha sem fog megszeretni, és ezzel együtt kell élnem…

~ Ha közel engedsz magadhoz valakit, azzal Te magad adod meg a lehetőséged, hogy bántson és összetörje a szívedet. Utána mégis őt hibáztatod…

~ Egészen furcsa érzés látni, hogy akit Te szeretsz, másért él, miközben tudod jól, hogy valaki más viszont bármit megtenne, hogy megszeresd…

~ Mikor elhagyott, a szívem kettészakadt. Akkor Te mellettem maradtál, egy tűvel és egy cérnával, míg teljesen össze nem varrtad

~ Nem szeretem igazán. Akkor miért fáj mással látnom?

~ Már rengetegszer megbántott, és ezért dühös vagyok. A gond csak az, hogy nem őt, hanem magamat hibáztatom, hiszen mindig hagyom magam átverni azzal, hogy újból közel engedem magamhoz, mikor jól tudom, mi lesz a vége.

~ Nem igaz, hogy a szerelem és a fájdalom ugyanaz. Két nagyon is különböző dolog. Csupán nincs egyik a másik nélkül.

~ Nem mondta, hogy szeret. Nem volt szavakra szükség.~ Minden olyan fiú bántani fog, aki azt mondja, hogy szeret? Igen. Akkor mi a különbség közöttük? Hogy nem mindegyik fog szándékosan bántani. Akkor nem is létezik az Igazi? De igen. Az az igazi, akinek nem kellenek szavak, hogy kifejezze, hogyan érez irántad.

 

~ Becsaptál ok nélkül,

Elhagytál remény nélkül,

Szerettél szenvedély nélkül,

Altattál álmok nélkül.

Elraboltad a szívem, s nem hozod már vissza,

Te voltál az életemben a legnagyobb hiba.