• 

Emlékkönyvbe való idézetek

 

~ Ha elromlik minden, mint megesik néha, ha utad csak hegyre föl vezet a célba. Ha kevés, mit kapsz, ám de sokkal tartozol, nevetnél, bár de sóhajtozol. Ha úgy érzed, a sok gond leterhel, pihenj ha kell, de soha ne add fel. Az élet furcsa dolgokra képes, ilyesmit párszor mindenki érez. Számos hiba épp azért történik, mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig. Ne add fel, hát, ha lassan is haladsz, a siker talán már csupán egy arasz. Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás, ha húz még az ág is, harcolj tovább.

~ Légy mindig szerény és elégedett, mert ki magasra tör, az boldog nem lehet. Lásd, a büszke pálmát letöri a szél, míg a kis ibolya a fűben is megél. S majd lassan, lassan idő múlásával, tanuld meg az embert szeretni hibával. Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen, csak egy másvilágon találsz, mert közöttünk nincs!

~ Van néha úgy, hogy egy pillanat, egy néma kézfogás emléke megmarad. Szívdobbanás, mit nem érthet senki más, egy semmiség, amit nem téphet senki szét.

~  Tudod mi a bánat?

Várni valakit, aki nem jön l többé, s otthagyni szíved örökké. Eljönni onnan, hol boldog voltál, szeretni valakit, aki nem szeret téged. Könnyet hullatni, melyek szemedben égnek, kergetni álmokat, s soha el nem érni. Csalódott szívvel mindig csak remélni, megalázva írni egy könnyes levelet, szorongva várni, de nem jön felelet. Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, imádkozni, hogy ő meg ne tudja soha, mi is az a bánat.

~ Ha majd a küzdés óráján találsz egy igai szívet, melynek minden vágy, minden dobbanása a Tied, mely mindenről lemond, hogy érted élhessen csupán. Ha ezt megtalálod, akkor leszel boldog igazán.

~ Ha majd egyszer évek múltán, hajad hófehér, kezed reszkető, unokáid közt üldögélsz, s az egyik egy könyvet vesz elő: Nézd nagymama mit találtam, egy ócska könyvet, s leteszi eléd. Benned fölgyúlnak a régi emlékek, s eszedbe jut, kit talán már takar a sír. Unokáid csendben suttogják: nézd, a nagymama sír.

~ Ha majd egyszer, idők múltán, legszebb vágyad teljesül, s az ifjú múlt idők emléke elmerül.Vedd kezedbe e könyvet, a szeretet zálogát, meglátod, elővarázsolja ifjúságod szép korát.

~ Ifjú lány őrizd meg szívedet, meg ne csalja hiú képzelet Boldog vagy még életed tavaszán, legyen örök örömöd jó leány. Emléket kérsz, mit adhatnék? Emlékül most-e pár sort írom neked. Boldog vagy még életed tavaszán. Legyél boldog mindig te kisleány.

~ Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet. Egyet megszeretni egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés.

~ Míg kicsi a fiú szereti a lovas katonát, a lány a hajas babát. Később változik a szerep, a lány szereti a katonát, a fiú pedig a hajas babát.

~ Ma porba írsz egy nevet, azt elfújja a szél, holnap kőbe vésed, az örökké él. Én a szívembe véstem egy szót és egy nevet. A szó az, hogy szeretlek, s a név pedig a tied.

~ Amíg fiatal  vagy, minden szépnek látszik, a hulló könny is szivárványnak válik. De amint az évek tovaszállnak, úgy gyűlnek szívedben a gondok, s az árnyak. Rövid az élet, mégis sok a könnye, ha te mosolyogsz, másét töröld le. Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások,. Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod. Ha majd egyszer minden valósággá válik, ezt akkor se feledd, légy jó mindhalálig!

~ Ha szeretni akarsz, csak egyet szeress, kit gondolsz, hogy tied lehet. Mert egyet megszeretni egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés.

~  ______ (név), ha nagyra nőttél, és e könyvet lapozod, felrajzik a sok-sok amlék, ha meglátod e lapot. Ezt a pár sort ____(neved) írta, szól az ajkad, mosolyog. Együtt voltunk kisleányok, együtt voltunk boldogok.

~ Szép gyermekkor virágos kertjéből ne vágy kilépni oly korán, hisz örömödnek vége, ha túl vagy a kert határán. Maradj benne, amíg csak lehet. Kevés örömet nyújt  avaló, hisz igazán boldog addig vagy csak, míg gyermek vagy, mohó, álmodó.

~ Ne azt nézd, szép-e, vagy csúnya, csak azt, hogy ki rajzolta.  Szeretettel rajzoltak e könyvbe, én is szeretettel rajzoltam bele.

 

~ Személyes, bús ajándék,

E rímes furcsa játék.

Oh, zokog, bár negédes,

Fogadd szívedbe, édes.

 

Mert csupa szívbe vert seb,

Vérszínezi e verset,

Mint halvány őszi rózsa,

Szirmát az őszi rozsda.

 

De lásd, egyebem nincsen,

Se birtokom, se kincsem.

Nem adhatok tenéked,

Csak ily borús zenéket.

 

~ Szedd a tavasz virágait,

Egy csokorba össze,

Rózsát tégy és nefelejcset

Egyet-egyet közbe.

Tekints, kérek a csokorba,

Látni fogsz a múltba.

Eszedbe jut néha-néha,

Ki e pár sort írta.

 

~ Szép vagy, mint a hajnalcsillag, büszke, mint a napsugár. Boldog lesz majd az az ifjú, ki majd egyszer rád talál.

~ Egyszer majd elmúlik a sok ezernyi álom, fehér, gyöngyvirágos koszorúdat látom. Koszorús fejedről integet a fátyol. Búcsúzol könnyezve a szülői háztól.

~ Mit írjak egy ifjú lánynak, kire még az élet örömei várnak? Kit még nem ért csalódás, kit még nem ért bánat. Legjobb lesz, ha én azt kívánom, legyen életed hosszú fehér álom! Álmodj sok mindent, mindenféle szépet, ne is tudd meg soha, mi is az az élet.